2017. március 1.
XIV. évfolyam 3. szám.
Kiadó-Szerkesztő: Kaskötő István
KÖNYVAJÁNLÓ
Tartalom
A MEK-ről letölthető művek
Munkatársaink Honlapjai
Ajánlott Honlapok
a cséphadarós gyalogok,
akik gerincüket – és a kaszát is –
kiegyenesítették,

a vörösbársony-süvegűek,
akik vérrel írták zászlaikra:
a hazáért és szabadságért,

Bem honvédei,
akik felvirágozták a rézágyúkat
a karikára hulló esőben,

a felszisszent nyomorultak,
akik nem csupán a falat kenyeret,
de az igazságot is éhezni merték,

a föld alatt szervezkedők,
akik tűzhelyet, családot
elsősorban másoknak reméltek,

az újjáépítők,
akik gyopáros szívósággal
virultak ki csúcsán a romhegyeknek,

március újraéledt fiai,
akik sugárként hatoltak át
az októberi ólmos szürkeségen,

az itthon maradók,
akik egy fűtetlen, kilyukadt-falú országban
zokszó nélkül kezdték gyűjteni a rőzsét.

És igen, bolondok azok is,
akik a felsoroltak bolondságait
folytatni szeretnék.

Ám közveszélyes őrültek fogtak össze,
hogy a bolondokat innen kirekesszék

a partot feledve, részeg a bárka
mámorát élvezve suhan,
az ég alja már nikotinsárga
készülődik az égi zuhany

cuppog a teknő,  vadul a csorda,
tarajos csóktól habos a száj,
imbolyog minden, recseg a borda,
a valóság itt van, már térdig áll

máris szól a szitok, hozzá az átok
ahogy ázik benne a felismerés,
fohásszá halkul,  pereg az ima,
lehet, hogy itt most ez is kevés

kereszt a nyakban, dicső szavakban
fürdik a kézben a rózsafüzér,
üdvözlégy zsongás ezer alakban
tajték a válasz, mi ólomfehér

csapkod az árboc, őrjöng a tenger
korlátot fog az orkánkabát,
félelmében  - ilyen az ember
könyörgi bűnei bocsánatát…

így van ez mindig, nyomorult fajta,
könnyen felejti ígéretét,
másnap talán már röhög is rajta,
ha a tenger újra világoskék

csendes a másnap, sehol egy bárka,
de a történet vége valami más,
úgy tűnik innen, hogy bűneikben
ezúttal nem lett feloldozás

hazugság foltja a hófehér ingen,
a méltóság nélkül mit ér a hit?
hízelgéssel kijátszott Isten,
keressük bőszen a lábnyomait

a lényeg itt már, nem is a bárka,
az ember,  a jellem mely mindig adott,
álságos és hamis az álca,
és képmutatással átitatott

kétezer év keresztény álma
marad csupán az ábrándozás,
sivatagban egy datolyapálma
kétezer év és nincs változás


Baranyi Ferenc
Bolondok
Szeicz János
Eduard ruhája
Dölyfössé váltak a hatalmasok!
Eduard királynak fehér ló kell hamar,
urak kastélyai gombaként nőnek,
a mohóbb több hivatalt s földet akar,
úrizni, dőzsölni Walesben, de főleg
nyerészkedni a nemzeten,
pedig "a király meztelen".

A bódult nép csak hallgat és lapít,
morognak, szűkölnek lenn a nyomorban,
mint a béna koldus, vesztegelnek,
bár beléjük a bánat már csontig mar,
birkaként mégis engedelmesek,
szolga lett a sok esztelen,
pedig "a király meztelen".

Te írástudó bárd, legyél bátor,
zengd el a hős valót verseidben,
azt, amit lenn félnek bevallani,
vagy rosszabb, hogyha nem tudja senki sem,
mi az, mit végre ki kell mondani,
amit titkolnak dölyfösen:
Eduard, "a király, meztelen".

Jóna Dávid
hajótörés
Az én barátom nyolcvanéves,
a nevét mindenki ismeri.
Bár a nyolcvan szerintem téves,
nem vagy annyi, Baranyi Feri.

Hogy is lehetnél, amíg tenger
művednek se száma, se szeri,
s aki alkot, fiatal ember,
te is tudod, Baranyi Feri.

Tudod azt is, hogy a hatásod
(főként hölgykörökben) zsigeri:
falják minden új kiadásod,
legyen még sok, Baranyi Feri.

Száz verset körmölj még
mint színlapot körmölt Megyeri.
Vitathatatlan: rangelsőség
illet téged, Baranyi Feri.

Bocsásd meg, hogy a rímelésem
bárhogy nézzük, nem épp mesteri,
de szívből jön ez ünneplésen.
Isten éltet, Baranyi Feri!

                                         (2017. február)
Köves József
A nyolcvankodó Baranyinak
úgy kezdődik, hogy nem veszed észre,
a házmester felveszi bolyhos sálját,
majd kukákat döccent a járdaszegélyre,
és rőzsével rakja meg a vén jancsikályhát.

unott szürkébe fordul az ég kobaltkékje
hópihéktől puhul minden nesz,
a hajnal hideg kabátzsebébe,
egy gőzölgő akna forró krumplikat tesz.

a sarki kocsmában néhány csöves iszik,
sólével preparált szívük már meg sem dobban,
nem tudják, az életüket viszik
a szakadt nejlonszatyrokban.

Ginsberget hallgat a volt magyar tanár,
Halál apa bluest hörög a zenegép,
annál a résznél, 'hogy senkid sincs már'
valami marni kezdi savószín' szemét.

a játszótéri telefonfülke felhívja magát,
de foglaltat búg a csorba kagyló,
és a szél úgy döngeti az ablakát,
hogy kipotyog torkából pár penészes apró.

román cigánylány batyuz házról-házra,
'ócsó pulóvert tessék' ha nem kell itt a test,
már csúszik is le a város zipzárja,
ne bántsd, szeresd te rohadt Budapest.

hirtelen zihálni kezdenek az utcák,
a kapualjak, akár a meleg asszonyi öl,
és a villamos kerekek azért köpnek szikrát,
hogy a téli sötéttől meg ne dögölj.

Fövényi Sándor
Peremkerületi tél
Mint síkságon a víz
szétfolyik az élet,
egymást ismételve
szalad napra nap,
fényeket keresve
s kerülve
a baljós árnyakat.

Ma hull a hó és tiszta még,
de rettegtet a gondolat
mi lesz, mikor olvadni kezd,
és sárként
a talpunkra ragad?

Most lelkünkre nehezül
a lidérces jelen,
nyakunkba zúdulnak
avasodó gondok,
újra felszakadnak
varasodó sebek,
pedig békét remélnek
az ártatlan gyermekek.

Péter Erika
Békére várva
Kő-Szabó Imre
Csúzli és légpuska
Kong a gondolkodás temploma!
                    Üres.
Hideg huzat, a boltozat, akár egy
                Váróterem,
Csupa csupasz falak, valaki ellopta
      Az örök szabályokat.

Fess, kigyúrt gnómok egy sarokban
               Sutyorognak,
Kilenc kihízott zakó. Egy fagyos farizeus
Ül középen , ő a csatornafedlap-számoló,
Alattuk márvány, és tengernyi sár…

...az  oltár is üres, nem divat ma az áldozat.
Itt-ott röpködnek meztelen e-levelek,
Láb alatt a sok hulla, s dicső nevek.
(s kóbor kutyák fején pattog a bolha).

A téren át sunnyog a békamenet,
Már megjöttek a melegek, s majd
Most más nők és prédikátorok
Hamis miséket  nyökörögnek.

Rada Gyula
A gondolkodás temploma
   Öcsémnek és a Bass Fecónak úgy nyolcévesen már csúzlija volt. Ez abban az időben, a második világháború idején, szülő városomban is, nagy kincsnek számított. Akinek csúzlija volt, az olyannak minősült, mintha fegyvert hordana. Persze, aki tudott bánni vele, valóban „fegyvernek” lehetett minősíteni. Minőségében volt csak különbség, ugyanis apám a Csorvási úton volt kovácsmester, neki kerékpárja volt, így a csúzli gumija is jó piros színű, kiselejtezett bicikli belsőből készült. Öcsém elég jól tudott vele lőni, mondhatjuk úgy, hogy tíz lövésből öt biztosan talált. Ellenben a Bass Fecó anyjának a Szarvasi út sarkán volt egy vegyes boltja, neki természetesen autó belsőből készült a csúzli gumija. 

Olvasóink figyelmébe: A z Internet Explorer a legalkalmasabb böngésző a Kaláka olvasásához.
1. oldal
próza, versek
2. oldal
próza, versek
3. oldal
mikroszkóp
4. oldal
klasszikusaink
A. Turi Zsuzsa: Haïkuk csak úgy
Albert Lőrincz Márton:
Púp és ajándék
Bányai Tamás: Utóhatás
Bárdos László: Tudatlan
Bodó Csiba Gizella:
Palmyra sírtornyai
Bokros Márta: Megnyílt...
Csepeli Szabó Béla: A Nap Húga…
Csepeli Szabó Béla: Forgószél
Debreczeny György:
kavicsot dobtam…
Dél Tamás: Bolond világ
Demeter Zsolt: márciusi fuga
Dobrosi Andrea: A vers
Dsida Jenő: Tündéri éjben érkezel!
Ferenczy Hanna: Éji tánc
Fetykó Judit:
Berti, meg azok dolgok…
Hajdu György: Hóesésben
Király Gábor: Az interpelláció
Kolev András: A bolond
Koosán Ildikó: Amit kidobnék...
Lehoczki Károly: Nem én
Lelkes Miklós: A házak csendje
M. Laurens: A fekete bárány
Nagy Antal Róbert: Élettörténet
Nógrádi Gábor: A Búza téri patkány
Nyakó Attila: Hovatovább
Pethes Mária: a valóságról
Soós József: Eleven feszület
T. Ágoston László: A veréb csípése
Thamássy Nagy Géza: Félúton
Tiszai P. Imre: Kilencedikről
Uhrman Iván: Vallomáskisérlet
Verasztó Antal: Utótavasz
Vihar Judit: Öt haiku 2017


Asperján György
Önmagunk reménye, veszélye
vers

Karinthy Frigyes
versek, próza
Anton Bruckner
Symphony No: 7
Adagio